Egy bölcsész számára talán nincs is nagyobb gyönyör, mint mikor egy antikvárius veszi fel. Ennél talán már csak az lenne szebb, ha egy író venne fel. Váhá...Pláne, ha az az író nevezetesen mondjuk Vámos Miklós lenne... "Sweet dreams..."
Már kb. 15 perce -arcomra fagyott mosollyal és elgémberedett jobb kézzel- álltam az út szélén, amikor megállt a feljebb már említett antikvárius. Annyira örültem neki, azaz akkor még csak a fuvarnak, hogy a szokásos körök után (köszönés stb) rögtön azzal nyitottam, hogy: "Éreztem, hogy a következő 'autókupacban' lesz valaki, aki megszán." (Amúgy ez tényleg így volt, egy ismerősömnek is mondtam ezt még a busz megállóban. A lány nem jött velünk, úgyhogy egyedül szálltam be az autóba.)
Erre csak sejtelmesen mosolygott. Aztán jöttek a kérdések, amik mentén szépen lassan kialakult egy szipiszupi beszélgetés. Még azt is elárultam neki, hogy miről szeretném írni a szakdolgozatom (bár olyan sok ötletem van, hogy még magam sem vagyok biztos, csak abban, hogy miről nem...).
Célunk felé közeledve végre arra is fény derült, hogy ő mivel foglalkozik. Felcsillant a szemem, és termézsetesn érdeklődtem a szakma iránt, valamint, hogy mennyien veszik igénybe az antiváriumok kínálta lehetőségeket. Megnyugodtam: sokan.
Köszönöm a fuvart! :)
És az elmaradhatatlan okosítás:
Az antikvár könyvkereskedelem régi vagy használt kiadványok – könyvek, térképek, metszetek, ősnyomtatványok, kisnyomtatványok, kéziratok, zeneművek stb. – vételére és eladására specializálódott kereskedelmi ág. Az ezek eladására szakosodott kereskedés megnevezése antikvárium (a kereskedőantikvárius), de a magyar nyelv antikvárium szava gyakran jelöli általánosan is a régiségkereskedést. Azantikvár szó a latin antiqua szóból ered, amelynek jelentése: ’régi’.
Legyünk óvatosak, ugyanis nem szabad összekeverni a bibliofilt és a gyűjtőt! Ha egyszer találkozunk egy bibliofillel, lehet degradálónak érezné, hogy 'legyűjtőzzük'...
Félreértések elkerülése végett, íme zanzásítva a lényeg:
Gyűjtő lehet pl. a latintanár, aki Sallustius minden kiadását gyűjti; a könyvtörténész, aki gyűjteményt épít a 19. század összes könyv-aukciós katalógusából. A cél ezekben az eseteken tehát a szöveg és az információ.
A bibliofil a szövegnél és az információnál többre vágyik: őt a szép példányok, az elegáns kötések, a ritka kiadások, az illusztációik, miatt nevezetes könyvek, a tökéletesen megőrzött állapotúak (és újabban az azokban található széljegyzetek) érdeklik. A hangsúly tehát a könyvre mint az érzékekre ható objektumra, esztétikai - és talán történelmi - tárgyra helyeződik. Alfred Edward Housman tömör definíciója: "Bibliophiles, an idiotic class".
Magyarországon az első antikváriumot Meissner Ferenc nyitotta meg Budán 1796-ban. A 19. század nagy antikváriusának, Ivanics Zsigmondnak Pesten, Budán és Bécsben egyaránt volt könyvkereskedése. További híres magyar antikváriusok – gyakran könyvkiadók – voltak a 19. században Magyar Mihály, Horovitz Fülöp, Dobrovszky Ákos, Révai Leó, a 20. században Langer Mór, Ranschburg Gusztáv, Lantos Adolf, Stemmer Ödön és mások.
érdekesség még: http://www.epa.oszk.hu/00100/00143/00054/rosenthal.html
